Egyszer kedvenc begrém egyik pettye, fogta magát, és lepottyant, neve legyen Pötty. Fehér bögrémen hiába kerestem kis fekete pajtását, az szőrén-szálán eltűnt. Megnéztem a fiókom, megnéztem a könyveim, sőt, meglestem a mobilom is, hátha hívott, de semmi. A kis fránya komolyan megszökött, semelyik házbéli pontocska nem látta. Végigkérdeztem az összeset.
Kezdtem kétségbe esni, mert hát mégiscsak a kedvenc begrém egyik pettye. Már fogtam volna egy filcet, hogy amíg meg nem kerül, megjelölöm a helyét, nehogy idegen pacák huppanjanak oda, mikor hirtelen valaki felszisszentett. Nem fáj a bokám szisszenés volt ez, hanem olyan, ami figyelmet kelt fel. Odanéztem a hűtőre. Hát nem az ott lévő mosolyfejes hűtőmágnes egyik szemét helyettesítette? Szegény nyugdíjba ment pár nappal ezelőtt, és félszemű lett kis jókedvűm. Pötty egy vidám petty lett, aki ezzel bearanyozta a napom.
Utóirat: Pötty feladott egy hirdetést, miszerint kiadó a helye. Ezt a szomszédja súgta. Úgyhogy aki bögrére való pettynek érzi magát, ne habozzon, csak a mosogatóban.
2015. december 04.
|