Kicsi, kék Angry Bird plüssöm, ami ráadásul kulcstartó, megérett a mosásra. Esett az már piszkos pocsolyába, kapott port eleget, néha a kocsim is rátüsszentgetett, szóval volt a földön eleget, na.
Levettem a kulcscsomómról, majd készítettem neki egy kis mosóvizet. Mire visszatértem, eltűnt!
– Gyere ide, fürdés van!
Meghallotta. Nem tudom, hogy honnan, de nagy vinnyogás közepette nekirepült a szekrény tetején lévő cserepes növénynek. Megfájdult a feje röptében, de a virág nem pattintotta le magáról, így a szekrény tetején maradt.
– Csupa dzsuva vagy! Gyere, hadd mossalak már ki!
Újabb nem tetsző vinnyogással nekirepült a fali órának, ami ennek hatására leesett a földre, és eltört. Angry Birdöm pedig fennakadt a szögön a karikájával. Ott lógott megboldogult órám helyén.
Nem adtam fel egykönnyen. Egyszer csak mondtam egy olyat, amitől rögtön a szappanos vízbe csobbant. Nem járt túl az eszemen. És hogy mit is mondtam? Zöld malac a tóban!
2015. december 07.
|