^{Volt egy órám, nem friss darab. Nagyon szerettem, elképesztően pontos volt. Másodpercre pontos! Nem volt túl nagy, minden utazásom alkalmával belemerült táskámba, épphogy megtalálható helyre.
Egy ilyen kiruccanás után, miután kivettem a cuccaim úti tárolójából, nagyon szomorúan nézett rám. Alig bírtam rájönni, mi a baja szegénynek.
A másodpercmutató!
Ó, a csudába, szegény egy pillanatban elszámította magát, és lecsusszant a helyéről. Rohantam vele az óradoktorhoz, gyógyítsa meg szeretett pajtásomat. Benyitottam hozzá bajba jutott időmérőmmel, s lehangoltan adtam át kezelésre. Nézegette egy darabig, majd elvonult vele egy másik helyiségbe. Kezdtem kétségbe esni, azt hittem, búcsút mondhatok másodperc pontosságomnak.
Ám az óradoki visszatért, és az én kis órám ragyogott a boldogságtól. Másodpercmutatója is a helyén sétált körbe-körbe nagy vidáman. Mikor megköszöntem, és az ajtó felé vettem az irányt, hogy elinduljunk haza, az óradoktor a kezembe nyomott egy ragtapaszt. Jobban szemügyre vettem megjavult pajtásom, egy apró ragtapasz volt a hátoldalán. Értetlenül néztem az emberre, aki mosolyogva csak ennyit mondott:
– Csodatapasz.}

^{2015. december 08.}

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.