Ki képzelte már el, hogy porszemként utazgat? Szerintem nemigazán volt erre példa. Na, majd én!
Világkörüli utat azért nem lehet ezzel a módszerrel kivitelezni, nyáron a Balatonhoz se egyszerű így eljutni, főleg ha az ország másik végében lakik az ember. Viszont ha kellő lendületet kapunk, akár madártávlatból is szemlélődhetünk. Tök izgi lehet látni a házunk tetejét! Kivéve ha galambokkal van tele, azt lát mindenki eleget.
Szóval felkapott minket a szellő, kis porszemként turistáskodunk. Senki sem veszi észre, hogy besurranunk a helyi látványosságok ajtaján, és gyönyörködünk. Ha nem szeretünk tömegbe menni, ez a legjobb módszer, hogy a díszes csillárok és az antik bútorzattal itt-ott eltakart díszes falak lesése után a csúcsidőben kimenjünk sétálni a parkba. Vagyis sétarepülni. Ott vagyunk a sok ember között, de mégse érezzük magunkat annyira feszélyezettnek.
A sok utazgatás közben azért jól esik kicsit az első osztály kényelme. Keríthetünk egy szimpatikus ebet, aki hűségesen helyet ad megpihenni vágyó porocskánknak. Viszont nem tudjuk beprogramozni az úti célt, automatikusan bekapcsol a random útirányú robotpilóta. Ám ha mázlink van, jó helyekre juthatunk el általa.
De jaj, valaki – nyilván a gazdája – elkapta, fürdenie kell az aranyos jószágnak. Nem kapcsoltunk időben, és a fürdővízben találjuk magunkat. Erről ennyit. Mondjuk ha nem kutyafürdetőben, akkor a felmosóvízben vagy egy portörlőn végezzük.
Azt hiszem, értem már, miért nem ábrándoznak az emberek arról, hogy porszemként mászkáljanak a világban. Vagyis a környéken. Á, inkább hagyjuk … !
2015. december 12.
|