A rekettyefalvi park egyik padja unottan nézegette a vígan csivitelő pacsirtákat. Viszont élvezte a téli napsütést, a plusz tizenakárhány fokot. Örömmel töltötte el, hogy nincs rajta az a jéghideg teher, és hogy nem szállták meg a varjak. És még az is, hogy a legutóbbi tisztítás óta nem kapott varjúpiszkot a búbjára. Bizony, a rekettyefalviak alaposan tettek a környezetük széppé tételéért.
Valamiért nagyon utálta a pacsirtaszót. Tavasz hírnöke ide, tavasz hírnöke oda, idegesítette az a víg nyitni kék nóta. Az egyik pillanatban hirtelen beborult, és eleredt az eső. A pacsirtaszó elszállt, csak a vízcseppek kopogását hallotta a hátán, valamint az előtte csordogáló vízmosás enyhe zubogását.
Szerette az esőt. És nem szerette a pacsirtaszót. Fura egy pad volt ez.
2016. február 01.
|